Transatlantic Alagút Európa és Amerika között

A mágneses vasút ötletét először Jules Verne fia, Michel Verne publikálta az Un Express de l'avenir című lapban, 1888-ban. Majd 1895-ben ismét felbukkant a történet, akkor az angol Strand Magazinban jelent meg. Az írást sajnos Jules Vernének tulajdonították, mint ahogyan az elég gyakran elfordul.

Ezután egy igencsak felturbózott változata látott napvilágot 1960-ban. Itt már az a javaslat, hogy 5000 kilométer hosszú csővezetékben egy mágnesvasút közlekedjen Európa és Amerika között. A vonat óránként 8000 kilométert tehetne meg, ily módon Londonból New Yorkba 60 perc alatt érkeznének meg az utasok.

A másik modernebb változat szerint, a költségek csökkentése érdekében a víz alatt 49 méterrel lebegő alagutat építenének, hogy elkerüljék a hajókat és a rossz időjárást. A csöveket a tenger fenekéhez rögzítenék. Baleset esetén a hibás szakaszt önműködő kapuk zárnák le. Jelenleg Japán dolgozik ezen a nagy távolságokat összekötő "maglev" projekten. Ám a két kontinens között közlekedő alagút építése dollárbilliókba kerülne, ezért a befektetők még nem tolonganak a megvalósításért.

A nagysebességű maglev - azaz a kerekek helyett mágneses mező által pályán tartott és hajtott vonat - azonban már nem fikció, hiszen ilyen járat közlekedik a kínai Sanghaj városában.