Horváth Bálint Érdemes Művész 81 éves

Horváth Bálint, az Operaház egykor ünnepelt énekese 81 éves. Szeretett feleségével, Mészöly Katalin művésznővel Tamásiban él. Otthonukban, a volt Esterházy-vadászkastélyban kerestük fel a művészházaspárt.

Az hajdan romos, omladozó épületet a rendszerváltás korszakában, az 1980-as évek végén vásárolták meg, amit Bálint irányításával és aktív részvételével, de legfőképpen saját pénzükből, külső támogatás nélkül újjáépítettek. Amikor a művészeket megismertem, akkor éppen a Reform magazinnál dolgoztam jogi rovatvezetőként. Bárhol megjelent a két fantasztikus ember, minden figyelem rájuk irányult, valósággal izzott a levegő körülöttük.

Horváth Bálint Kenderesen született, de gyermekéveit Bucsán töltötte. Nem készült énekesnek, noha remek adottságai erre predesztinálták, és mindig is rajongott az operáért. Külső biztatásra, huszonöt évesen, magánúton kezdett tanulni Komáromi Pálnál, és Révhegyi Ferencnénél, "Olgi néninél". Pályafutása Debrecenben kezdődött, majd egyre gyakrabban lépett fel az Operaházban is. Hosszú időn keresztül ingázott Debrecen és Budapest között. Egy idő múlva fordult a kocka, az Operaház magánénekese lett, ezután pedig Debrecenbe járt vissza.
Noha 1977-ben Magyarország Érdemes Művésze lett, és a közönség szerette, nem élvezhette a sikert maradéktalanul. Egyre több kritika és bántás érte, amitől érzékeny ember lévén, mélyen megbántódott. Úgy döntött, hogy nem hadakozik tovább, inkább keresett magának egy másik örömforrást, ez lett a kastély. Pályafutása alatt 24 fantasztikus főszerepet énekelt. A "Parasztbecsületben" például együtt lépett fel a világhírű Jelena Obrazcovával is. Mindnyájunk örömére Horváth Bálint gyönyörű hőstenor hangját bámikor meghallgathatjuk, hiszen ma is őrzik a felvételek.

Felesége, Mészöly Katalin sorsa is igen kalandosan alakult, aki Dr. Sipos Jenő magántanárnál képezte magát. Nemsokára már énekesként állt a színpadon a rajongói előtt. Salzburgban Paula Lindbergnél tanult, ahol Eboli nagyáriáját énekelte óriási sikerrel. Később ugyanezért a szerepért Liszt Ferenc-díjat kapott itthon. Erőteljes mezzoszoprán hangja lenyűgözte a hallgatóságot. Magam is többször élvezhettem csodás fellépéseit, kitűnő előadásmódját, szépen csengő hangját. Debrecenben találkozott Bálinttal, aki akkor Don Jose szerepét alakította, Kati pedig vendégként a Carmen címszerepét énekelte. Bálint hangja annyira elbűvölte, hogy javaslatára Pécsre szerződtették a csodás tenort 1973-ban, akit imádott a közönség. A fiatal művészek szerelme is Pécsett teljesedett be, hiszen 1975-ben házasságot kötöttek. A hallgatóság szeretettel vette őket körül. Később Budapestre szerződtek, és az Operaház színpadán szerepeltek együtt. Horváth Bálint 1977 március 13-án már a Bánk bán címszerepét énekelte az Erkel Színházban, amit óriási ovációval fogadott a közönség.
Érdekesség, hogy Mészöly Katalinnak 1973-tól Bálint lett az énektanára, egészen 2006-ig. Színpadi pályája alatt végig mestere és támasza volt.

Katalin Magyarország Érdemes Művésze lett 1989-ben, majd 1992-ben "Batók Béla-Pásztory Ditta-díjat" kapott. Melis Györggyel együtt szerepelt "A kékszakállú herceg vára" című operában, amivel bejárták a világot, még a milánói Scalában is felléptek. Mészöly Katalint a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagjává választották 2009-ben. A művésznő legnagyobb és legcsodálatosabb szerepei többek között az Aida, a Carmen, a Hovanscsina, a Bánk bán, a Parasztbecsület, A Rajna kincse, Az álarcosbál, A kékszakállú herceg vára, A trubadur továbbá a Don Carlos előadásokhoz kötődnek. Különösen A trubadurt szerette, amelyben Azucena szerepét énekelte nagy sikerrel. A legtöbb darabban Horváth Bálinttal együtt lépett színpadra.
Az Operaházban mindenki tudta, hogy Katiék nagy szeretetben és boldogságban élnek. Egyszer egy jegyszedő néni tisztelettudóan megkérdezte, miként lehetséges az, hogy miközben legendásan jó a házasságuk, mégis olyan ádázul tudnak a színpadon veszekedni egymással. Katalin azt válaszolta: egy héten egyszer jól odamondogatunk egymásnak itt, a világot jelentő deszkákon, ezért otthon már egyáltalán nem kell vitatkozunk.

Katalinnak mindig is Horváth Bálint és a színház töltötte be az életét. Amikor Bálint visszavonult a színpadtól, egy újabb korszak kezdődött az életükben. A Tamásiban lévő kastélyt gyönyörűen újjáépítették és berendezték, ami sok örömet okozott mindkettőjüknek. Bálint korábban a Képzőművészeti Főiskolára is járt, szeretett festeni, és Tamásiban szerencsére hódolhatott szenvedélyének, hiszen restaurálással is foglalkozott. A helyi, Rozália-kápolna oltára feletti Mária mennybemenetelét ábrázoló barokk stílusú festményt ajándékként restaurálta a közösségnek.
Kezdetben úgy tűnt, hogy saját színházi világukat is megteremthetik otthonukban. A kastélyban színháztermet alakítottak ki, mert azt tervezték, hogy előadásokat tartanak majd a pompás környezetben, de nem így történt. Ennek a működtetéséhez sem sikerült támogatást szerezni, ezért lemondtak ígéretes tervükről, noha személyük garantálta volna számos kiválló énekes szereplését Tamásiban.
Kati még évekig ragyogott az Operaház szinpadán. Ezen kívül továbbra is fellépésre invitálták őket a szomszédos országokba. Vendégszerepeltek Európa legtöbb államában, sőt Egyiptomban is.
Eközben Bálint fantasztikus kerteket és zugokat alakított ki a kastélyt körülölelő parkban. Sokszor meglátogattam őket az évek során, és láttam, amint kertjükben pávák lebbentették káprázatos tollazataikat, pónik ügettek vidáman, és különleges bóbitás tyúkok, valamint aprócska kutyusok rohangáltak boldogan. A kastélytól néhány kilométerre található szőlőbirtokukon ma is Bálint gondozza a szőlőtőkéket, hiszen ezt a munkát is élvezi.

Noha teljesen berendezkedtek a vidéki életre, és álmaikat megvalósították, mégsem jelenthetett mindez igazi idillt, sem megnyugvást. Sokan továbbra is irigykednek rájuk. Harminc esztendő távlatából is azt kérdezgetik tőlük, hogy kit kellett megkenni azért, hogy ezt a csodás kastélyt megszerezhessék. Egyesek nem akarnak emlékezni arra, hogy a házaspár hajdan nem ezt a pompás épületet vette meg, hanem egy romot, amit saját maguk tettek lakhatóvá. Amikor a két kezükkel újjáépítették, akkor már felcsapott a gyűlölethullám, sőt a pereskedés sem maradt el. A sok munka, a sok áldozat kevés elismerést hozott. Ma sem halkulnak a sanda megjegyzések.

Annak ellenére, hogy Katalin és Bálint külföldi fellépéseik bevételeit mind a renoválásra fordította, és az épület a települést is gazdagítja, nem sikerült a harmónikus együttélését megteremteniük a helybéliekkel.
Óriási invesztálás és hihetetlenül sok munka jellemezte az elmúlt esztendőket. Adódik a kérdés, megérte mindez a sok fáradozást? Úgy vélik, hogy sajnos bizonyos értelemben ugyanott tartanak, mint 30 évvel ezelőtt. Jómagam sem mondhatok mást, mint az első találkozásunkkor a Reformnál. Ha akkor nem egy rom tatarozására fordítják a pénzüket, hanem világkörüli útra indulnak, ahol elverik az összes bevételüket, akkor ma nincs irigység, nincs gáncsoskodás. Természetesen kastély sincs, hiszen tudjuk, hogy számos településen a régi patinás épületek az enyészeté lettek. Ám Mészöly Katalin és Horváth Bálint a nehezebb utat választotta, a teremtés, az alkotás örömét. Értékelik ezt mások vagy sem, azt hiszem ennek már nincs jelentősége. Csak az számít, amit tettek, csak az a fontos, amit létrehoztak. Életük, sorsuk végérvényesen összefonódott ezzel a hangulatos kastéllyal.

A látványos szökőkút: