|
Állami védelem a milliárdosoknak, kapitalista verseny a szegényeknek
A multik szocializmusa
Jack Ma, az 55 éves mágnás társalapítója a legnagyobb kínai internetes kiskereskedelmi vállalatnak, az "Alibabának". A vezetéstől ugyan már 2019-ben visszavonult, hiszen az elnöki posztról lemondott. Az "Alibaba" létrehozta a világ leghatalmasabb e-kereskedelmi platformját, és jelentős hajtóerővé vált a kínai belföldi kereslet számára. Az országhatárokon átívelő magánvállalat természetesen élvezi a kommunista állam támogatását is. Kína ugyanis napjainkban sajátos rendszert épít, hiszen a magánszektor legnagyobbjait segíti. Először érthetetlennek tűnik, hogy miért is akarnak részleges kommunizmust a legsikeresebb kapitalisták. A neoliberálisok azt állítják, hogy a korábbi, bukott szocialista eszmeiség nem pusztította el a kapitalizmust, hanem megjavította. Sőt, szerintük jelenleg a tőkések megosztják a profitot a munkavállalókkal és a társadalom többi részével. Azt állítják, hogy egyre magasabb bért fizetnek, többet költenek a szociális segélyekre, és növelik az állami beruházásokat. Vagyis idealizálják a jelenlegi kapitalizmust. Bizonyos szektorokban javulás mutatkozik, de valójában az a szomorú tény, hogy az elmúlt három évtizedben a nyugati világ korábbi fontos vezetői nem sokat tettek a szegények és a gazdagok közötti szakadék elmélyülése ellen. A legismertebb neoliberális közgazdászok, mint például Lawrence Katz a Harvardról, vagy David H. Autor, a Massachusetts Technológiai Intézet professzora azt magyarázzák, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség egyszerűen a technológiai innováció természetes mellékterméke. Noam Chomsky amerikai filozófus kritizálta a szabad piaci alapelvek alkalmazásának módját is. Szerinte a szabadpiac nem más, mint szocializmus a gazdagoknak, és kapitalista piac a szegényeknek. Megállapította, hogy a hatalmasok úgynevezett "dada államot" akarnak kialakítani, ami azt jelenti, hogyha bajba kerülnek, akkor a kormányzat megmenti őket az adófizetők pénzéből, mivel túl nagyok, és mindenkit magukkal rántanának. Ez egyáltalán nem légből kapott állítás. Emlékezzünk csak az amerikai nagybankok néhány évvel ezelőtti csődjére, amikor felelőtlen és haszonleső intézkedéseik miatt válságba kerültek. Akkor azt követelték, hogy az állam mentse meg őket, mert különben bedöntik az egész amerikai gazdaságot. A megzsarolt, és sarokba szorított kormányzat végül közpénzből kifizette a tartozásukat. John Pilger, híres ausztrál származású újságíró szerint a demokrácia napjainkban egyszerű üzleti tervvé vált. Nyugaton ma már a legfontosabb parlamenti pártok ugyanazt a gazdaságpolitikát vallják, vagyis szocializmust a gazdagoknak, és kapitalizmust a szegényeknek. Ez azonban cseppet sem demokratikus. Azt hirdetik, hogy kizárólag az állami beavatkozás teremthet korszerű gazdaságpolitikát, ami lényegében csak a hatalmasoknak ad lehetőséget arra, hogy kedvükre, érdekeik szerint alakítgassák az üzleti világot. Valóban szükséges a gazdasági folyamatok korrigálása, de az egész társadalom érdekében. Az igazságtalan aránytalanságok csak növelik az elégedetlenséget. Európában például a pénzügyi hatalom arra kényszeríti a kormányokat jelenleg, hogy a migránsokat pozitívan diszkriminálják, és olyan juttatásokban részesítsék, ami az őslakosoknak egyáltalán nem jár.
|
||