Csapdában

Napjaink népvándorlása, a menekültek inváziója iszonyú csapdába ejtette az európai népeket. Még ki sem lábaltunk a bankok hitelcsapdáiból, máris újabb bajok árnyékolják be az emberek életét. Gondoljuk a múltra, és sok mindent megérthetünk.
A XVII. században több uralkodó is menlevelet adományozott a kalózoknak. Így büntetlenül fosztogathattak a tengereken és óceánokon. A zsákmány jelentősebb részét a megbízójuknak adták át. Ugyanígy történt később Amerikában is. A partközeli szigeteknél rakodtak ki az óriási zsákmánnyal érkező hajósok, akiket gazdag és befolyásos családok béreltek fel. Ha elkapták a kalózt, akkor a megbízók kilétére nem derült fény. Gondoljunk csak Sir Henry Morganre, vagy Kidd kapitányra, a hírhedt brit kalózokra. Morgan végül Jamaika kormányzója lett. Sok kalóz azonban bitófán végezte, mint Kidd kapitány is, de az igazi bűnösök megúszták. Később az Afrikából ideszállított rabszolgákat is így hozták be Amerikába. Az ingyen munkaerőnek köszönhetően sok jelentős amerikai család részesedett a javakból, és vált milliárdossá, majd az így szerzett vagyon segítette utódaikat köztiszteletben álló politikai pályára.

A közelmúltban a nyugati államok bombázása elől ugyancsak Afrikából, a Közel-keletről  és Ázsiából szállítják el az embereket. Ezúttal azonban Európába. Szintén ügyes, jól felszerelt embercsempész-hálózatok végzik hatalmas összegekért a munkát. A történelmi ismeretek alapján valószínűsíthető, hogy az extraprofitot most sem csak ők teszik zsebre, hanem osztoznak a megbízókkal. Kapják a nagy pénzt, de lebukás esetén nekik kell elvinni a balhét. A haszon többszörös, hiszen az országok felett átnyúló multinacionális cégek válogathatnak az olcsó munkaerőben, ami állítólag gazdasági fellendüléssel kecsegtet. Másrészt a fegyverkezés egyes országokat előnyös helyzetbe hozott. Például Franciaország a harmadik  legnagyobb fegyverexportőrré nőtte ki magát hirtelen.

Jelenleg jómódú embereket szállítanak milliókért Afrikából, Ázsiából és a Közel-Keletről, ócska hajókon a tengeren át Európába. A kifosztottak elveszítették az otthonukat, a vagyonukat és sokan az életüket is. A túlsó parton jóságos fegyverexportőrök és gyárosok, igazi emberbarátok várják őket. Ez a mesterségesen felduzzasztott világ sok bajt okoz az átlagembereknek, de valószínűleg rájuk nem gondolnak a gazdagodó pénzeszsákok. Akikre nincs szükség, azokat végül visszatoloncolják távoli országok menekülttáboraiba. Milliókat veszítettek, és nincstelenül tengődhetnek majd ezekben a gettókba.

Ezt az emberséges Európát, ma egyetlen ember irányítja, aki már a látszatdemokráciát is mellőzi. A jogszabályokat csak akkor alkalmazza az új rend, ha számára ellenszenves politikai formációkkal akar leszámolni. Nem élhetünk úgy, mint eddig, mert valahol, valakik mindig kieszelnek valamit, és könnyen csapdába eshetünk.