Egy szíriai Párizsban

Zajlik Európa meghódítása

Daniel Essa 2014-ben hagyta el Szíriát a háború miatt. Menekültként bizonytalan jövő várta Franciaországban, ahol kevés embert ismert, és kezdetben még alig beszélt franciául. Ez az idő azonban már a múlté. Napjainkban már saját luxusruházati márkáját értékesíti a párizsi és a hollywoodi gazdagoknak. Sorsa nem tipikus migráns élet, éppen ezért története érdekes, sőt tanulságos.

A 30 éves férfi divattervezést tanult egykor Damaszkuszban, de elhagyta a hazáját a jobb jövő reményében. A háború elől a franciaországi Lille-ben telepedett le, a belga határ közelében. A szíriai szeretettel emlékezik nagymamájára, aki megtanította varrni. Ráadásul Danielnek meg kellett győznie a szüleit, hogy a divat nem csak a lányok számára létezik. A családja ugyanis ellenezte a vállalkozását, mert nem tekintették férfimunkának választott szakmáját. Állítása szerint kemény döntést hozott, amikor elhagyta Damaszkuszt, és megszökött a legszörnyűbb harcok elől, noha Essa már alapított egy műhelyt a szíriai fővárosban, amit ott kellett hagynia. Látta, hogy a háború fővárosra irányult, és a katonai támadások miatt a barátai családostól elhagyták otthonaikat.  Természetesen szerencsések azok, akik megengedhették maguknak, hogy elmenjenek. Essa elmenekülése óta nem látta a családját.

Az új kontinensen 2 évig tanulmányozta a cipőipart. Állítása szerint talált egy rést, ami arra késztette, hogy nemzetközi ambíciókkal saját márkát teremtsen. Mindig az új hatások felkutatására törekedett, állandóan ihletet keresve figyelte a körülötte lévő világot. A "The Parisian Gents" vagyis Párizsi pasik címmel a Youtube csatornán saját tv adást indított, ahol megvitatta az érdeklődőkkel a divattrendeket. Bár az általa megtalált rés úgy vélem nem egyéb, mint az Európába áramló több milliónyi arab migráns vásárlóereje, akik sok támogatást kapnak, tehát fizetőképesek.

Egyszerű, de elegáns bőrcipőket kezdett tervezni nyújtható szalaggal, amelyeknek átlagos ára nem olcsó, 390 dollár. Lássuk be, hogy ezt a felívelést egyetlen tősgyökeres francia sem érhette volna el ilyen fiatalon. A hírek szerint az afro-amerikai Woopy Goldberg is segítette a szíriai boldogulását. A muszlimok összetartanak hódítás idején.

Essa azt nyilatkozta, hogy napjainkban már 28 féle stílusú cipőt állít elő. Lényegében egy új üzlethálózatot teremtett. Alkotásai láthatóan inkább az arab igényeket szolgálják, hiszen a menekültek kiemelt támogatása révén óriási igény teremtődött. Még fel sem ocsúdott, de cipői már kaphatók az Egyesült Államokban, Párizsban, sőt Korzika szigetén is. Nem bámulatos? Minden egyes Daniel Essa cipő lényege szavakba öntve: "Szabadság", "Csók" vagy "Béke"- nyilatkozta a tervező.
Saját márka, nemzetközi közönség. Mi kell még? Immár tapasztalatokban gazdagon elindult, hogy meghódítsa Európát, pontosabban a divat számára alapvető fontosságú fővárosokat, Párizst, Londont, Milánót kívánja bevenni. A történések egyre jobban megerősítették abban, hogy otthonát véglegesen Európába helyezze át. Jól látható, hogy aki megismeri a kontinensünket, az nem szívesen hagyja el. Így történt ezúttal is. Daniel Essa szíriai menekült külseje is alaposan megváltozott. Átfazonírozta magát, haját szőkére festette, a szakálla viszont fekete. Jól mutatja azt a felemásságot, amit az egész lénye megjelenít. A furcsa, de már kissé európaias külső azonban muszlim lelket takar. Készen áll a mident elsöprő gazdasági térhódításra.

Ez a kép is jól mutatja, kiknek készíti Essa a cipőit: