A világ peremén

 

 

 

A 18 szigetből álló Feröer-szigetek az Atlanti-óceán északi részén, nyers és zord tájairól ismert. A térségben mindenütt csipkés sziklák emelkednek ki az óceánból, miközben szélfútta földek tárulnak fel körös körül. Színes, füves tetővel borított falvak tarkítják a sziget partjait és hegyeit, a legérdekesebb, legfestőibb hátteret biztosítva egy egyébként kopár földterületnek.

A Dániához tartozó vad és zord szigetcsoport legismertebb tája a Mulafossur-vízesés, ami a Vagar-sziget sziklás szirtjei felett zuhan az óceánba, Gásadalur falu zöld dombjaival a háttérben.

A szigeteken hideg, szeles az idő, és általában sötét van, ráadásul sokat esik az eső. A táj sziklás és a vulkáni dombok, kissé barátságtalanok, mégis fenségesen gyönyörűek a Feröer-szigetek. A Norvégia és Izland között lévő szigetcsoporton egy kicsi közösség él, hiszen kevesebb mint, 50 000 lakossal rendelkezik.

A Feröer-szigetek fővárosa, Tórshavn, ami egyben a legnagyobb város is, mindössze 13.083 lakossal büszkélkedhet. A Streymoy-sziget keleti partján, egy forgalmas kikötő mögött jött létre. A kis városon belül néhány tizennyolcadik századi templom,  múzeum, egy apró óváros, valamint látványos, színes házak sora található.

 

A Sørvágsvatn-tó, a Feröer-szigetek legnagyobb tava, úgy néz ki, mintha több száz láb magasan ülne az óceán felett, és kifelé dőlne – de ez optikai csalódás. Valójában a tó egy mély mederben fekszik, körülbelül 90 lábbal a tengerszint felett, viszont a víz előtti meredek szikla "lebegő" megjelenést kölcsönöz a vízfelületnek.

 

A Feröer-szigetek valójában arról híres, hogy lakói kiváló gyapjútermékeket állítanak elő, és szép stílusos kötött pulóvereket is árulnak. Nos, ha van valami, amiben a Feröer-szigeteken lakók bővelkednek, akkor az a birka. Egészen pontosan sok-sok birka.