Salvatore Garau láthatatlan szobrot adott el!

 

Salvatore Garau szardíniai születésű művész "Én vagyok" című láthatatlan szobrát 15000 euróért megvásárolta nemrég egy milánói magángyűjtő, az Art-Rite olasz kereskedőház aukcióján. A szobor létezését egyedül az erősíti meg, hogy az új tulajdonos hitelességi tanúsítványt kapott a pénzéért. Garau kétségtelenül tehetséges, de főként az értékesítésben és a reklámfogások alkalmazásában.
A 67 éves Salvatore Garau egyébként festőművész és számos múzeumnak dolgozik. Absztrakt munkáit 2003-ban bemutathatta a a strasbourgi Európai Parlamentben is. Miért is nem lepődöm meg ezen. A szabad művészet szárnyal az EU-ban, és mindig támogatókra talál, bármilyen is képtelenségnek tűnik.

Bár sok kritikát kapott az eladással kapcsolatban, Garau azzal érvel, hogy műalkotása nem „semmi”, hanem a „vákuum”. „Az üresség pedig nem más, mint egy energiával teli tér".
„Amikor úgy döntök, hogy egy anyagtalan szobrot állítok ki egy adott térben, akkor az egy bizonyos mennyiségű és sűrűségű gondolatot koncentrál, ami egy adott pontban létrehoz egy szobrot. Az ilyen alkotás a legváltozatosabb formákat ölti." - nyilatkozta nemrég.

Ez bizony elképesztő. Viszont előnye, hogy olyan szobrot képzelhetünk a kiállított üres helyre, amilyet csak akarunk. A saját elgondolásával nem terhel bennünket a derék „alkotó”, és nem is okoz csalódást.

Salvatore Garau immateriális szobrai „új történelmi értékkel bírnak, és napjaink tökéletes metaforáját jelentik meg” - olvasható egy meghökkentő megjegyzésben. A mű „teljesen láthatatlan, ezért nem reprodukálható a hálózaton. Garau tavaly februárban már kiállította „A szemlélődő Buddha” című láthatatlan installációját a milánói Piazza della Scala téren. A mostani tehát nem az első immateriális szobor, amelyet Garau „létrehozott”, azonban ez az első, amelyet eladott. Minden kezdet nehéz. A képtelenségnek nincs határa. Bár az is lehet, hogy mindez csak ügyes reklámfogás.

Garau festőművész alkotás közben: