Gorkij luxusélete Caprin

A Gorkij felvett név, oroszul keserűt jelent, de az író kedvelte az édes életet. Makszim Gorkij a szovjet irodalom proletár írója többnyire luxus környezetben töltötte mindennapjait.
Makszim 150 évvel ezelőtt március 28-án Alekszej Makszimovics Peskov néven látta meg a napvilágot. Ifjú korában a Don folyó mentén, majd a Kaukázus és a Krím vidékén, valamint Ukrajnában utazgatott. Később Amerikában, Svájcban, Finnországban, Svédországban, Németországban és Franciaországban is járt. Az írót mindenhová elkísérte felesége, Maria Andrejeva színésznő, valamint a testőre, Nyikolaj Burenyin. Gorkij több mint 18 évet töltött külföldön, ebből 15 esztendőt Olaszországban időzött.

Az író részt vett az 1905-ös forradalomban, majd annak leverése után rövid időre börtönbe került. Szabadulása után elhagyta az országot, és Franciaországba utazott. Onnan a "Friedrich Wilhelm the Great" nevű társasággal hajózott Amerikába, a fedélzeti lakosztályában nappali, hatalmas íróasztal, hálószoba, fürdőszoba várta. Gorkij megmutatta, miként lehet egy negatív helyzetből utat törni a fényűző élet irányába. Ismertéségét használva New Yorkban, Bostonban és Philadelphiában részt vett az orosz szocialistákkal szimpatizáló amerikaiak által szervezett gyűléseken, ahol 1200 dollárt gyűjtött össze, ami akkor jelentős összegnek számított.
Gorkij 1906 szeptemberében rövid időre visszatért Oroszországba, de októberben ismét Itáliába utazott. A nápolyi mólón tömegek fogadták. Ma nehéz elhinni, hogy a 20. század elején az író hírneve egy mai filmsztár dicsőségéhez hasonlított. Az olaszok Gorkijt a forradalom vértanújaként dicsőítették. Garibaldi szellemi örökösének tekintették, mint aki csodálatos módon megszökött, és most külföldön kénytelen elrejtőzni. Gorkij jó érzékkel Caprit választotta tartós lakóhelyéül. Feleségével a Quisisana hotelban szállt meg. Jelenleg Grand Hotel Quisisana a neve, és öt csillagos szállodaként működik, de már abban az időben is meglehetősen nívós helynek számított. Az író hét év alatt háromszor változtatott lakóhelyet. Például 1906-tól a Blaesus villában élt Capri legszebb helyén.

Ma az elegáns Villa Krupp szálloda található itt. Ezen a helyen Lenin is meglátogatta Gorkijt, hiszen akkor éppen Párizsban élt emigrációban. A szocializmus időszakában csak a proletár vezetők megpróbáltatásairól, sanyarú sorsáról olvashattunk, külföldi vidám és gazdag sorsukról nem tájékoztatták az éhező, nyomorgó embereket.

Gorkij 1909-ben a Spinolla villába költözött. Amikor 1913-ban amnesztiát hirdetett a kormány a politikai emigránsoknak, akkor az író hazatért Oroszországba. Hét évvel később ismét külföldre ment, ezuttal Helsinkiben, Berlinben és Prágában élt. Majd 1924-ben Gorkij ismét visszautazott imádott Olaszországába, immár új házastársa, Maria Budberg társaságában. Népes háztartásával Sorrentóban telepedett le. A Villa Il Soritóban találtak otthonra, a sziklás Capo di Sorrento partján. Az épület erkélyéről lenyűgöző kilátás tárult a Vezúvra, a Nápolyi-öbölre és a festői Castellamare városkára.

Érdekesség, hogy Gorkij a híres szovjet író ennyi évi külföldi tartózkodás alatt egyetlen idegen nyelvet sem sajátított el. Olaszul is csak néhány mondatot tudott. Hivatalosan még mindig tüdőbaját kezeltette. Valójában egyszerűen megdöbbentette az 1917-ben lezajlott októberi szocialista forradalom kegyetlensége, amelyet korábban még maga is sürgetett alkotásaiban.
Sztálin kérésére 1928 májusában Gorkij visszament a Szovjetunióba, de ezután is minden őszt és telet Sorrentóban töltött 1932-ig, mielőtt végleg hazatért. Ettől kezdve egész nyáron járta a hatalmas Szovjet Birodalmat. Ezen utazások élményeit "A Szovjetunióban" című 1929-ben megjelentett könyvében foglalta össze. Sajnos megtapasztalta, hogy hazájában még mindig nem ritka az éhhalál.

Gorkij a szovjet írók első univerzális kongresszusának szervezőjeként és elnökeként kulcsszerepet játszott a Szovjet Írók Szövetségének létrehozásában (1934). Kezdeményezésére alakult meg az Irodalmi Intézet, amit később róla neveztek el. Gorkij 1936 június 18-án halt meg. A hivatalos verzió szerint a halálát szívbetegsége okozta. Lényegében még a sztálini elnyomás idején elterjedt, hogy a nagy proletár író nem természetes halállal hunyt el. A szovjet érában ez a változat feledésbe merült. Mostanában azonban ismét tovább kutatják, hogy mi is történt valójában.