Mein Dzsihad!

A nácizmus és az iszlám

Jobb lett volna a németeknek, ha nem a kereszténység, hanem az iszlám vallás terjed el Európában, mert sokkal harciasabb, írta emlékirataiban Albert Speer, a náci Németország egyik hajdani vezéralakja, Hitler bizalmasa. Kifejtette, hogy a kereszténység gyengíti a német harci szellemet, ezzel szemben az iszlám engesztelhetetlenül kemény.
Mivel a muszlimok ugyancsak gyűlölték a zsidókat, a bolsevikokat és a liberális demokráciát, ezért a náci németek szövetségesként kezelték őket már a II. világháborúban is. Hitler emberei 1941-ben szétosztották "Az iszlám" című kézikönyvet a katonáik között, hogy segítse őket eligazodni abban, miként viselkedjenek a muszlimokkal szemben. A németek által megszállt területeken, a líbiai és az egyiptomi sivatagban a német hatóságok a muzulmán vallási méltóságok kegyeit keresték. Hitler például arra is ígéretet tett, hogy felszabadítja a muszlimokat.
A Wehrmacht és az SS egyébként több tízezer muszlimot mozgósított, köztük kaukázusiakat, krími tatárokat, sőt bosnyákokat is. Felállítottak két speciális Waffen SS Handschar hadosztályt. Muzulmán katonák harcoltak a frontokon Sztálingrádban és Varsóban, így próbálták csökkenteni a német vesztességeket.
A "Muzulmán Testvériség" nevű muszlim szervezet az 1940-es években már 500.000 tagot számlált. Emberei közül sokan Hitlernek kémkedtek a Közel-Keleten. Ennek ellenére a német birodalmi törekvések szerencsére elbuktak. A berlini bunkerben a Führer panaszkodott, hogy a harmadik birodalomnak nem sikerült kellően mozgósítani a muszlimokat.
A muzulmán világban azonban a mai napig népszerű Hitler "Mein Kampf" című műve. Kapható Egyiptomban, Szíriában, Pakisztánban és Törökországban egyaránt. Törökországban például ez a könyv hosszú ideig a bestseller lista harmadik helyén állt. Mi több Hitler, mint a férfiasság jelképe, az elmúlt időszakban még samponreklámokban is feltűnt, ami azért elég érdekes.
A második világháború után a "Muzulmán Testvériség" támogatottsága nem csökkent, sőt tovább nőtt. A Nyugat ugyanis ebben a szervezetben vélte felfedezni a kommunizmus elleni harc ellenszerét a fenyegető szovjet túlsúly ellen. Tagjai számtalan merényletet terveztek. Többek között kétszer is sikertelenül próbálták megölni Gamal Abdel Nasszer, akkori egyiptomi elnököt. Ezután számos vezetőjüket bebörtönözték, de sokan külföldre menekültek. Főként az arab országokban, a Közel-Keleten, Európában, az Egyesült Királyságban, valamint az USÁ-ban telepedtek le.

Majd a "Muzulmán Testvériség" 1987-ben létrehozta az Izraelt támadó Hamast, a szervezet tagjai továbbra is használták a náci tisztelgést. Mi több, lefordították a Mein Kampfot is. A mű új címe a "Mein Dzsihád". Egyes szakértők szerint kétség nélkül kimutatható a kapcsolat a hitleri hadviselés és a dzsihád között. Mindezek ellenére Angela Merkel válogatás nélkül behívta országába, sőt egész Európába a muszlimokat. Napjainkban muzulmánok milliói özönlenek Európába, és nem csak a háborús övezetekből érkeznek.
Ezek szerint tovább tartja magát az a nézet, hogy az iszlám hasznosabb lehetne Németországnak, sőt Európának is, mint a keresztény vallás és kultúra. A vezető politikusok elfeledték azokat a fontos tényeket, hogy a  "Muzulmán Testvériség" legfőbb stratégiái között szerepel a megtévesztés, a beszivárgás, valamint a leigázás. A kedvezőtlen előjelek ellenére oktalanul bizakodóak azok, akik a kereszténység felszámolására a muzulmánokat szeretnék felhasználni. Úgy tűnk, hogy a nácik ideológiája máig hat, és a veszélyes játszma folytatódik.