Hazatérés Németországból

A mérnök-közgazdász Luczay László 46 évig élt Németországban, ahol nagyszerű karrierrel büszkélkedhetett. A német migrációs fordulat miatt azonban nemrég hazaköltözött Magyarországra, mert úgy gondolja, hogy most itthon jobb és biztonságosabb világ várja.

Harmincévesen hagyta el az országot, mert úgy érezte, hogy a 70-es évek hazai társadalma nem adhatja meg azt a sikert, szakmai előmenetelt, amire vágyott. Először a bajorországi Zirndorfba került, ahol alaposan ellenőrizték papírjait, mérnöki múltját, hiszen itthon a bizalmasnak számító mikorhullámú távközlési területen dolgozott.

- Nem akartam Németországban maradni, mert túl merevnek éreztem az ottani életet. Úgy vélem, hogy a magyar természet leginkább a német és olasz tulajdonságokat ötvözi. A munkában poroszok vagyunk, a magánéletben viszont latinok - mondta viccesen Laci.

Éppen ezért Amerikába repült, és a Rockwell rakétakutató vállalatnál kezdett dolgozni. Ezt a környezetet ígéretesnek találta, de az is kiderült, hogy a gyors felemelkedést váratlan bukások követhetik. Mindez arra sarkallta, hogy mégis inkább visszatérjen a tradicionálisabb, de nagyobb stabilitással kecsegtető Németországba. Kezdetben szabadalmakkal tett szert jelentősebb bevételekre. Szépen gyarapodott, hiszen a 70-es évek végén már házat vett Lilienthalban. Ugyanakkor azt tapasztalta, hogy a közgazdászok és jogászok átvették a nagyvállalatok irányítását Németországban, és a mérnököknek némileg alárendelt szerepet szántak. Ekkor közgazdász diplomát is szerzett, hogy ne kerüljön hátrányos helyzetbe.

Időközben a Bréma melletti hangulatos Syke településre költözött 1976-ban. Magánélete is kedvezően alakult, hiszen 1985-ben megismerte és feleségül vette szerelmét, a német Karint, aki gyermekkorát Brazíliában töltötte. Helikoptertervező édesapja, Werner von Braunhoz hasonlóan fontos embernek számított a tudós világban, hiszen a világhírű Fokker repülőgépgyártó cégnél dolgozott. Luczay László előtt minden ajtót kinyitott apósa kivételes családi háttere. Szép, boldog évek következtek. A házaspár csodálatos házban élt, remek társadalmi közegben mozogott, partikra járt. Laci rendszeresen golfozott, sőt versenyeken is részt vett. Ez a sport is hozzátartozott Németországban a társasági élethez és a kapcsolatépítéshez.

Sajnos 2006-ban szeretett felesége, Karin megbetegedett és meghalt, Laci egyedül maradt. Lassan Németország is kezdett megváltozni. A mérnök-közgazdász gyakran járt vissza Magyarországra. Lakást vett a Római-parton, és egy apartmant Hévízen. Akkortájt azonban még egyáltalán nem tervezte a hazatérést.

Közben új társat is talált magának Németországban Hirsch Irén személyében, akinek szintén érdekesen alakult az élete. Az üzletasszony a bajorországi Westheimbe került, amikor 1994-ben férjhez ment egy német állampolgárhoz. Kezdetben minden nagyszerűen alakult, hiszen hatalmas házban, gazdagságban élt elégedetten. Ám időközben a férjével megromlott a kapcsolata, ezért különköltöztek, végül 2011-ben elváltak. Irén ezt követően találkozott Lacival, és ismét minden jóra fordult. Hirsch Irén is  az alsó-szászországi Sykebe költözött. Én is meglátogattam őket Bréma melletti házukban, 2015-ben. Korábban többször is jártam az elbűvölő Hanza-városban, de akkor alig ismertem rá az emlékeimben élő északi településre. Az utcákon csoportokba verődve álldogáltak az afrikaiak, a vendéglőkben, kávézókban barátságtalan arabok és törökök szolgáltak ki. A patinás épületeket szándékosan eltakarták az új, otromba üveg és betonházak. Bréma teljesen elveszítette eredeti arculatát. Láthatóan erőszakosan akarták megváltozatni a várost, el akarták tüntetni a történelmi múltját. Ijesztően hatott mindez, viszont Laciék még mindig nem gondoltak semmi rosszra, hiszen a bevándorlók áradatához már hozzászoktak, és természetes folyamatként élték meg. Lassan azonban rádöbbentek, hogy ez most valami más, mint korábban. Ez már nem az a Németország, ahová annak idején megérkeztek.

Luczay László még 2015 őszén eladta házát, majd Irénkével együtt sietve Pockingba költözött. Ez a kis település az osztrák-német határ mellett található, ahol egy kétszintes házat béreltek. Az utcákon azonban itt is muszlimok sétálgattak nagy csoportokba verődve.
- Úgy tűnt, hogy Németország fel akarja számolni önmagát.  A migránsok több feleséggel és tucatnyi gyerekkel érkeznek folyamatosan. Sajnos a bigámia megengedett, és már a 10 éves gyermekkel is házasodhatnak.  A németek nem szólhatnak, sakkban tartják őket a múltjukkal, és bűntudatot keltenek bennük, noha ez a generáció nem is élt még a II. világháború idején - osztja meg tapasztalatait a házigazdánk.
- Laci időnként még visszautazott Brémába az ügyeit intézni, és ezalatt egyedül maradtam a pockingi házban. Éjszakánként nem mertem a szememet sem lehunyni, annyira féltem - mesélte Irénke. - Nyilvánvalóvá vált, hogy baj esetén nem számíthatunk védelemre. Ráadásul olyan jogszabályt hoztak, hogy ha egy muszlim és egy német állampolgár ugyanarra az állásra jelentkezik, akkor mindenképpen a muszlimot kell előnyben részesíteni. Ez már igazolta, hogy nincs többé jogegyenlőség.

Végül a sok tortúra után úgy döntöttek, hogy visszatérnek a gyökereikhez, Magyarországra. Laci egy káprázatos, panorámás házat vásárolt, hatalmas kerttel Budapest környékén. Kamionokkal hazaszállították a vagyontárgyaikat, és elkezdték berendezni új otthonukat. Ez a folyamat még ottjártunkkor is tartott. Most újra tökéletes kényelem, és legfőképpen biztonság veszi körül őket. A 77. életévében járó, de a korát meghazudtolóan fiatalos külsejű Luczay László életében tehát ismét új korszak kezdődik.