Montecristo igaz története

 

 

Monte Cristo szigetét Alexandr Dumas francia író tette híressé, a "Monte Cristo gófja" című regényében. Valódi története egészen más, mit amiről Dumas írt, de cseppet sem érdektelenebb. A terület egyébként kicsi, 10,4 négyzetkilométer és a Toscán szigetvilág része. Kihalt lenne, ha nem lakna benne az "Állami Erdészeti Hadtest" őre és családja. Napjainkban a sziget ugyan védett, de látogatható. A sziget eléréséhez engedélyt kell kérni a Follonicai Biológiai Sokféleség Állami Erdészeti Területi Hivatalától. Évente csak ezer engedélyt adnak ki. Ennek birtokában leszállhat a kalandos utazó a Cala Maestra-öbölbe, és szabadon ellátogathat a Villa Reale-ba, a botanikus kertbe és a múzeumba. A szigeten azonban nincs szálloda és úszni, valamint horgászni is tilos.

Montecristo története azzal kezdődött, hogy Szent Mamilianus egy fontos apátságotalapított az V. században, majd társaival remeteként élt a területen. A szerzetesek önmagukban szegények és tehetetlenek lettek volna, ám kollektívaként hatalmasakká váltak. Az apátság gazdag volt; még Korzikán és az európai kontinensen is birtokolt földeket.  Az 1500-as évek közepén a szaracénok megtámadták a kolostort, és ez előidézte a hanyatlását. A szigetlakó szerzetesek, akik több mint ezer éven át háborítatlanul éltek a szigeten ezt követően végleg elhagyták otthonukat. Viszont a gazdag remeték állítólag kincset rejtettek el mielőtt támadás érte volna Montecristót. Ezt azonban azóta sem találták meg. Azóta Montecristo szigete közel három évszázadon át lakatlan maradt.

Végül 1852-ben az angol Lord George Watson Taylor megvásárolta, és a Cala Maestra területét luxusfaluvá változtatta. Gyönyörű parkkal és kerttel ellátott, pompás otthont épített magának, amiből később királyi villa lett. Ez a különc nemes – a pletyka szerint – nyolc évig élt ott fiatal francia feleségével. A legenda szerint megszállott féltékenysége miatt zárkóztak el a világtól. Montecristo teljes elszigeteltsége jó megoldásnak bizonyult. Később, 1869-ben Lord Taylor eladta a kis szigetet az Olasz Királyságnak.

Montecristo gyarmatosítására többször tettek kísérletet különféle politikai erők, majd 1878-ban, Olaszország egyesülése után, büntetőbörtönt létesítettek a szigeten. Később 1899-ben a területen III. Vittorio Emanuelle uralkodó exkluzív vadászházát hozták létre. Ezt a vadászbirtok szerepet egészen 1971-ig megtartotta a sziget, majd állami természetvédelmi területté nyilvánították. Napjainkban pedig, őrzött, szigorúan védett terület.