Ni'ihau, menedék a modern világ veszélyei elől

Niʻihau, a Hawaii-szigetek második legkisebbike, ahol jelenleg mintegy 200 ember él. Még 1864-ben, a skót Elizabeth Sinclair vásárolta meg a szigetet I. Kamehameha királytól, majd örököseire, a Robinson családra szállt át a tulajdonjog. Jelenleg a szigeten élők ennek a családnak a vezetése alatt dolgoznak.
A niihaui emberek nyugodt életet éltek, de sok a tennivaló. A szigeten nincs villany, vízvezeték és telefon sem. Nincsenek aszfaltozott utak, kórházak, rendőrőrsök, élelmiszerboltok. A lakosok esővíz-elfogó rendszerekre és az áramellátás terén néhány napelemre támaszkodnak. A területet napjainkban Bruce és Keith Robinson kezeli. Keith Robinson a Kauaʻi-n lakik, de általában hetente legalább egyszer ellátogat Niʻihau-ba. A férfi többször is kifejezte azon óhaját, hogy Niʻihau továbbra is magántulajdonban maradjon, hogy megőrizhesse a mintegy 200 őslakos eredeti környezetét, hagyományait, sőt alkalmanként jelentős anyagi veszteségeket vállalt ezért.

Ni'ihau kiérdemelte a „Tiltott Sziget” becenevet. A dédunoka, Keith Robinson arról számolt be, hogy a látogatásokat hivatalosan az 1930-as években korlátozták, hogy megvédjék a bennszülött ni'ihauaiakat az idegen betegségektől, például a kanyarótól vagy a gyermekbénulástól. 

A településen lévő otthonokban generátorok biztosítják a kevés elektromos áramot, az iskola áramát pedig napenergiából nyerik, elsősorban azért, hogy a diákok számítógépet tudjanak használni. Valójában Ni'ihau iskolája az egyetlen az országban, amely kizárólag napfénnyel működik. Sok lakos kétnyelvű – különösen a gyerekek –, és majdnem olyan jól beszélik az angolt, mint a niʻihaui dialektusukat.
A Robinson család azonban továbbra is betiltja a rádiókat, televíziókat és mobiltelefonokat a szigeten, hogy a lehető legtöbbet megőrizzenek a sziget őslakos kultúrájából. Robinson becslése szerint, 1997-ben 8–9 millió dollárt költöttek az emberek foglalkoztatásának fenntartására, nem számítva a 150–200 Niʻihau-szigeti lakosnak biztosított ingyenes lakhatást és ingyen húst.  Egyébként halászattal és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoznak a helyiek.
A szigeten, amely a Robinson-család magántulajdonában van, hosszú éveken át a családtagokon, valamint a meghívott vendégein kívül senki nem tartózkodhatott. Ez némileg változott az elmúlt esztendőkben, bár a turizmus még mindig szigorúan szabályozott. Azok számára, akik arról álmodoznak, hogy megtapasztalják az életet a világ talán legexkluzívabb szigetén, a területet birtokló család megnyitotta Niʻihau egyes részeit a kisebb túrák előtt. Egy látogatás ára borsos, és sok a korlátozás. Térítés ellenében privát helikopter bérelhető egy félnapos vezetett túrára Niʻihauban. Légifelvételt kap az egész szigetről, az ebéddel és a parton való sznorkelezéssel együtt. Egy napos vezetett vadász szafari személyenként 1700 dollárba kerül. Jó pénzért tehát bárki kaphat egy esélyt a vadászatra Niʻihauban, ahol a polinéz vaddisznó és egy elvadult juhfajta a fő vad. A vadászat egész évben elérhető, és még a trófeákat is elkészítik és hazaszállítják.

A sziget számos ritka és veszélyeztetett fajnak ad otthont, például hawaii kacsáknak, szárcsáknak és szerzetesfókáknak. Területe mindössze 181 négyzetkilométer, legmagasabb pontja a 390 méter magas. Ma már csak keveseknek kínál munkát a helyi turizmus és az amerikai haditengerészet. Ugyanakkor az amerikai hadsereg szintén fontos bevételi forrása a szigetnek, ahol évtizedek óta speciális hadműveleti kiképzés zajlik, sőt szigorúan titkos katonai védelmi rendszerek kutatását és fejlesztését is folytatják.

Niʻihau-sziget, a szabadság világa: