Plitvicei
álomtavak

 

 

A horvátországi Plitvicei tavakat a magyarok könnyen elérhetik. A tizenhat tóból álló rendszer, felső részén tizenkét tavacska türkizkék felülete fodrozódik, amelyekből zuhatagokon és lépcsőzetes vízeséseken keresztül folyik a víz az alsó szinten lévő négy tóba. A mészkőalapon létrejött felső állóvizek nagyobbak és mélyebbek, az alsók kisebbek, sekélyebbek. A Plitvicei tórendszer nemcsak vízben gazdag, hanem erdőkben is. Az árnyas fák között otthonra lelt Európa mindhárom nagy ragadozója a barnamedve, a hiúz és farkas is.

A régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszak óta él ember ezen a tájon. Eleinte, főként a tavakhoz közel fekvő barlangokban laktak. Később az erdőkben építettek kunyhókat maguknak. Megtalálhatók itt az illírek településeinek nyomai, majd a későbbi római erődök és őrtornyok maradványai is. A horvátok a hetedik században telepedtek meg, és a tavak körül fából építettek kunyhókat maguknak. Később feltűntek a kőből épített jellegzetes alápincézett likai gerendaházak is. A 12-dik századból származnak a korbáviai püspökök mršinji várának maradványai, mely feltehetően a püspökség legkorábbi székhelye volt. Innen került át a püspöki székhely Udbinára 1185-ben.  Néhány fala máig fennmaradt.

A Plitvicei-tavak Nemzeti Park az UNESCO Világörökség része, amely lenyűgöző természeti tájáról híres, beleértve a 16 tavat, a buja erdőket és a lépcsőzetes vízeséseket.  A nemzeti parkot 1949-ben alapították, ami Közép-Horvátország hegyvidéki karsztvidékén, Bosznia-Hercegovina határán található. A nemzeti park területén áthaladó fontos észak-déli út köti össze a horvát szárazföldet az azúrkék Adriai-tenger csodálatos partvidékével.
A védett terület több mint 297 négyzetkilométer. Ennek a területnek körülbelül 90%-a Lika-Zengg megye része, míg a fennmaradó 10%-a Karlovac megyéhez tartozik.

Egykor a Plitvicei-tavaknál: