A velencei lagúna apró szigetei

Néhány kevéssé ismert sziget is megbújik Velence kékvízű lagúnáiban.
Most ezek közül bemutatunk néhányat.
 

San Francesco-sziget

Az aprócska, de korántsem lakatlan San Francesco-szigetet magas ciprusfák övezik Velence tartományban. Területe csak motorcsónakokkal érhető el. Ezen a varázslatos és félreeső helyen négy ferences fráter él, és szeretetet merítenek a környezet szépségéből és nyugalmából.
A sziget Szent Ferencről kapta a nevét. Jacopo Michel velencei nemes, a sziget egykori tulajdonosa a XIII. században megépítettette az első észak-olaszországi templomot Szent Ferenc tiszteletére. A legenda szerint, amikor a szent visszatért a Keletről, eljött ide és csodákat tett. Végül Michel az egész szigetet a ferenceseknek adományozta 1233-ban. A történelem viharai nem kímélték, 1400-1450 között malária pusztított, és emiatt elhagyták a helyiek. Később 1808 és 1858-as időszakban előbb a franciák, majd az osztrákok katonai erőddé alakították át. Manapság a San Francesco del Deserto területén ismét a ferences rendiek kolostora működik. A ciprusokkal körülvett kertből csodálatos kilátás nyílik a Burano vízre.

Szent Lázár-sziget

A San Lazzaro vagyis Szent Lázár sziget egy kis oázis a velencei lagúnában, amit 1717-ben átengedett a helyi tanács Szebasztei Mechitár, örmény nemesi származású szerzetesnek, aki a török támadások után Velencébe menekült. Ez a vallásos ember megalapította a mekhitarista örmény katolikus rendet.
A libanoni cédrusból épült, világos kolostoron kívül látogatható a könyvtár is, amelyben az örmény kultúra egyik legnagyobb gyűjteményét őrzik. A falakat teljes egészében antik körtefa polcok díszítik, amelyeken több mint 150.000 ősi és nagyon ritka kéziratot tárolnak. A kolostor kincsei között található egy jó állapotú egyiptomi múmia, továbbá egy XVIII. századi nyomdagép is. A sziget kis gótikus temploma és kolostora léleknyugtató. Ez a vidék ma a szeretet és a kultúra csodás helyszíne.

Mazzorbo-sziget

A félelmetes hun vezér, Attila által vezetett invázió elől menekült a lakosság erre a szigetre, és a régi Altino városban rejtőzött el, amikor a hódító Velence tartományát fenyegette. Jelenleg ezt a települést Quarto d'Altino-nak nevezik. A fallal körülvett szőlőbirtokon a régi San Michele Arcangelo kolostor lakói termesztik a Dorona nevű elfelejtett velencei szőlőfajtát, amelyből a világon egyedülálló bor készül. A Scarpa Volo birtokon étterem, taverna és borközpont működik. A falakon belül még mindig őrzik a tizennegyedik századi harangtornyot, és a kolostort, amit lenyűgöző kertek vesznek körül. A sziget látogatható, és elbűvölő területén hosszú sétákat lehet tenni. Megtekinthető a tizennegyedik században épült Santa Caterina templom is, amelynek három harangja közül az egyik még 1318-ban készült, és ez a legrégebbi egész Európában.

Sant'Erasmo-sziget

A Sant' Erasmo-sziget a legnagyobb a lagúnában. Itt a legszembetűnőbb a vidék csendje. A szőlőültetvényeket, a gyümölcsösöket és a zöldségtermő földeket és az elszigetelt házakat erdők és csatornák választják el egymástól. Itt található a Massimiliana-torony, amit hajdan a Habsburgok katonai erődítményként használtak, de ma kulturális központ. Innen csodás látvány nyílik a Lido kikötőjére. A szigeten a látogatók kerékpárt is bérelhetnek, és ez csak fokozza az élményt.

Poveglia-sziget

A Poveglia-sziget először a 421-es krónikában szerepelt. A lakosság a barbár inváziók elől menekült erre a helyre.  Majd amikor Velencét 1379-ben megtámadta a genovai flotta, Poveglia népét a szigetre költöztették. A sziget az elkövetkező évszázadokban lakatlanná vált. A dózse 1527-ben felajánlotta a szigetet a camaldolesi szerzeteseknek, akik visszautasították az ajánlatot. A velencei kormány 1645-től öt nyolcszögletű erődöt épített, hogy megóvja és szabályozza a lagúna bejáratait. A Poveglia nyolcszög alakú erődje egyike azon négynek, amelyek még maradtak. A következő évszázadokban a szigetet többször is karanténként használták a pestisjárvány idején.
Az 1800-as évek végén a terület a mentális betegek menedékhelyévé vált. De inkább a száműzetés helyének tekintették, mint a rehabilitációénak. Pletykák terjedtek arról, hogy az 1930-as években egy orvos furcsa kísérleteket végzett a betegeken, végül maga is megőrült, és levetette magát a menedékház magas harangtornyából. Bár a harangot évtizedekkel ezelőtt eltávolították, a helyiek még mindig azt állítják, hogy állandóan visszhangzik a magányos szigetről.
Ma az egész vidék elhagyatott, a helyieknek és a turistáknak tilos a látogatása, még a halászok is messze elkerülik ezt az elátkozott helyet. Az elmúlt években az olasz építőmérnökök megkísérelték helyreállítani az egykori kórházi épületet, de hirtelen megmagyarázatlan okokból leálltak a renoválással. A helybéliek azt gondolták, hogy a sziget sötét erői elűzték őket.