Tehetségkutatás vagy pénzszivattyúzás?

 

Ismét rossz érzéseket keltett bennem a november 27-i X Faktor. Legfőképpen az okozott meglepetést, hogy Wolf Kati és Takács Nikolas párbajozott. Megdöbbentő volt, hogy Takács Nikolast ismét a kiesés réme fenyegette. A verseny legjobbja már nem először került ilyen helyzetbe.
Ezúttal Geszti Péteren múlt minden. Geszti azt mondta, hogy Wolf Katit szeretné tovább juttatni, tehát a közönségre bízza a döntést, ami ugye éppen az ellenkezőjét jelenti. Balázs, helyesen, tisztázta a helyzetet, hogy Geszti valójában azt akarja, hogy Wolf Kati menjen haza. Ezt azonban képtelen volt kimondani. Ezek az apró ellentmondások fel sem tűnnek a mentoroknak. Ha Wolf Katit akarja bent tartani, akkor rá kell szavazni, ha nem, akkor haza kell küldeni, de határozottan. Méltányolandó azonban, hogy Geszti ellenállt a ránehezedő nyomásnak, és korrekt módon a közönség szavazataira hagyatkozott, csak ahogyan mindezt előadta az nem tetszett.

Van olyan mentor is, akinek a tekintete sokat elárult arról, milyen érzéseket is táplál egyik-másik versenyző iránt. Jobban kellene ügyelnie, hogy ne derüljön ki a leplezetlen ellenszenv, amit érez, hiszen az ügyes kameramanok mindent felvesznek, és a hatalmas tévéképernyőkön ma már minden apró rezdülés tökéletesen látható.
A műsor egyre rosszabb. A mentorok közötti civakodás, a nyílt pártoskodás méltatlan egy tehetségkutató versenyhez. Akkor inkább azt kellene mondani, hogy ez egy olyan verseny, ahol az győz, akinek erőszakosabb a mentora.

Ráadásul az is zavaró, hogy egyre több a reklám, és egyre kevesebb az élvezetes műsoridő. Elképesztőnek találom, hogy a két utolsó versenyzőre sokkal kevesebb ideig lehet szavazni, mint a többiekre, hiszen, amíg nem lépnek színre, nem ismerhetjük meg a kódjukat. Ám ezt senki nem kifogásolja. Az is bosszantó, hogy egyik-másik mentor sokkal rosszabb előadó, mint a versenyzők, akikről ítélkeznek.
Van azonban még valami. A tehetségkutató verseny valójában csak ürügy arra, hogy a nézőket költekezésre kényszerítsék. Ha nem akarom, hogy kiessen a tehetséges versenyző, akkor fizetnem kell. Ezek a műsorok, tulajdonképpen tehetségkutató produkcióknak álcázott, pénzleszívó rendszerként működnek világszerte.

Pénzcsinálás és semmi más. Végül megpróbálnak meggyőzni arról, hogy az nyer, aki a legjobb, de ez nem így van. Az nyer, akiknek a támogatói a legtöbb pénzt képesek áldozni a versenyző továbbjuttatására. Csak ezt sajnos nem tehetségkutatásnak hívják. Gondoljunk a korábbi versenyekre. Eddig még sajnos egyik felfedezett sem büszkélkedhet nemzetközi sikerekkel. Éppen ezért, ha ki is esik az a személy, akinek jelenleg nemzetközi sikert jósolnak, nem kell elkeserednie. Attól még meghódíthatja a világot, hogy néhány embernek nem sikerült elnyerni a tetszését idehaza.